Tudod én annyira sajnálom. Mindent. Egyszerűen képtelen vagyok elfelejteni. De ha tehetném, ha csak valami kis kibúvó, valamilyen kis út lehetne, megtenném. De..de..most még nem megy. Nem vagyok rá képes. Érted? Próbálkozok…de nem megy. Sajnálom! Ha sikerülne visszamenni az időben, akkor nem nézek rád, nem látom a mosolyod, és.. és minden más lesz. Sajnálom, hogy ennyire nem voltam igaz. Csak egyszerűen már, képtelenség ennyire szeretni, függni. Hogy vagyok ilyenre képes? Én egyszerűen nem értem magam, senkit, és semmit. Idióta! Esküszöm, mindent megteszek, én próbálok erős lenni, és bátor. Nem akarok önző lenni. Igyekszem jó?! Csak nehéz, és nem tudom mikor, és mennyire leszek képes legyőzni azt a fájó kacatot odabenn. Hmm… Komolyan sajnálok mindent.